Az évek múlnak, de a tea iránti imádatom marad

A tea iránti rajongásomat szerintem olyan 13 éves koromig tudom visszavezetni, amikor is a legjobb barátnőm rám is átragasztotta a japán kultúra iránti szeretetét, aminek természetesen szerves részét képezi a tea kultusza és a tea ceremóniák. Érdekes módon előtte egy rossz gyerekkori élmény miatt nem éppen rajongtam a teáért. Az egésznek csupán az volt az oka, hogy amikor pici koromban egyszer a nagymamámnál voltunk látogatóban és apa megfőzte a reggeli teát, véletlenül összekeverte a cukros és a sós tartóedényeket, és egy kanál sót tett a zöld teámba. Végül ezt a sós löttyöt ajánlgatta nekem nagy szeretettel, ám amikor meglátta a grimaszoló arcomat, amint belekortyoltam, rájött, hogy valami nincs rendben. Szegény apukám akaratán kívül, de évekre megutáltatta velem a teát.

Azért ez persze nem maradt így örökre. Gimis koromban már a délutáni rutinom részévé vált, hogy amikor hazaértem a suliból, egyből le is főztem egy jó forró sencha teát, és csak azután álltam neki a tanulásnak, hogy azt szép kényelmesen elfogyasztottam. A szülővárosomban pedig volt egy fantasztikus hangulatú, angol vidéki teaház stílusban berendezett teázó is, ahol a tea mellé a legfinomabb vajas kekszeket árulták. Ez volt a törzshelyünk a már fentebb emlegetett barátnőmmel, nagyon csalódottak voltunk, amikor a hely végül valami miatt végleg bezárt.

Bár akkoriban a távol-keleti teák voltak a kedvenceim, ma már a jó fűszeres indiai és török teákra esküszöm. Imádom a szamovárral készült erős, bergamottal ízesített fekete török teát, amit aztán azokba a szépséges kis körte formájú üveg pohárkákba töltenek, és egy kis szelet citrommal kínálnak. Meg persze ilyenkor a tea mellől az édesség sem maradhat el. Tudnak ám élni ezek a törökök…

Amikor csak tudom, a barátaimmal való találkozásokat is igyekszem valamelyik kedvenc teázómba leszervezni. Már van 2-3 beavatott helyem, ahova havonta többször is járok. Az abszolút kedvenc helyemen például puha párnák közé a földre telepedve válogathatunk vagy százféle tea közül, a világ minden tájáról. Szerintem ez sokkal különlegesebb élmény, mint beülni egy bárba egy pohár borra vagy egy felesre. Egy valamit biztosan állíthatok: a teára sosem fogok ráunni.